A város legrégibb történelmi és vallásos emléke. Helyén már a korai Árpád-korban is állt egy (valószínűleg) fatemplom, a mai kőtemplom alapja pedig (amelynek a legrégibb részei a szentély, a főhajó és a torony) a hagyomány szerinti 1329-es esztendőben épült. Nagyobb átalakításokat 1518-ban (egy mellékhajóval bővítik), illetve 1742–43-ban élt meg, amikor barokk stílusban újították, renoválták a teljes épületet, emelve a falait és a tornyát – ezzel mai formáját is elnyerte (de nem szentelték újra).
Főoltárán a Mária mennybevitele festmény látható, felette a templom védőszentje, Szent György lovas szobrával. Mellékoltárain Szent István, illetve a fájdalmas pieta ábrázolását figyelhetjük meg. A templom kriptájába temetkezett a pókateleki Kondé család.
1753-ra – Padányi Biró Márton veszprémi püspök megbízásából – Pókatelkén felépült a fivérének, Biró Istvánnak szánt emeletes, tágas kúria, a későbbi Sárga kastély, melyhez nagy birtok tartozott.
„Fivérünknek, Istvánnak (…) Pókatelken építettünk (…) egy tisztes és igen tágas rezidenciát, amelyet kívülről Szent Márton püspök és hitvalló kőből faragott képmása és más díszítmények és elemek ékesítenek.” – írja végrendeletében az épületről a püspök.
Biró István halála után az értékes udvarházat és javadalmait nősüléssel a pókateleki Kondé család szerezte meg, akik a 19. század legelején saját ízlésük szerint átalakították (oromzatára ekkor került fel a Kondé címer, fölé a hatalmas kőpulyka szobrával). Ők mintegy hatvan évig birtokolták a kastélyt, amely sokáig a település egyetlen emeletes háza volt.
1858-ra a Kondé családtól Wahlberg Miklós bécsi egyetemi tanár vette, s haszonbérbe adta. Wahlbergtől lánya örökölte meg, aki 1910-ben a galgóci illetőségű Dukesz-Herzog cégnek adta el, akik gazdasági célokra vásárolták meg. Az épületet 1938-tól a magyar katonai közigazgatás székhelyeként találjuk 1944-ig, amikor is a német, 1945-ben pedig az orosz katonai parancsnokság rendezkedett ott be. Röviddel ezután a csehszlovák katonai hatóság vette át az épületet. 1953-tól a földintézet használta a Sárga kastélyt egészen 1972-ig – amikor a Csallóközi Múzeum áttette oda a székhelyét az egykori Bacsák-féle Fehér kastélyból.
1977-ben felújították a kastély főépületét, amelyben a mai napig a múzeum állandó kiállítási termei találhatóak.
A templom 1863–1883 között készült el egyszerűsített neoromán stílusban. Mennyezete sík, érdekes felfüggesztéssel megoldott, záródása sokszögű, a tornya – amely csupán 1938-ban épült a templomhoz – kissé meghaladja a főhomlokzat síkját. Márvány keresztelőkútja 1883-ból, orgonája 1903-ból, míg neoklasszicista, Besztercebányán készült főoltára 1933-ból való.
A város legújabb kori épületei közé tartozik, 1998-ra épült fel posztmodern stílusban, testvérgyülekezetek segítségével.
1905-ben Vermes Ferenc földbirtokos, járási szolgabíró itt épített földszintes házát 1909-ben az akkori tulajdonos korszerűsítette, megnagyobbította és tornyokkal tette szebbé – az épület ekkor nyerte el mai formáját.
A II. világháborúban német, majd orosz katonai parancsnokság volt, később úttörőotthonként szolgált, majd 1988-2002 között a Szlovák Nemzeti Galéria kihelyezett részlegének adott otthont.
2005-ben Dunaszerdahely Város Önkormányzata megvásárolta és az átalakítások után a Kortárs Magyar Galéria költözött az épületébe.
Az egykori Nemesszeg és Tejed városrészek között az 1700-as években egy 7 m magas, 12 m átmérőjű csonka kúp alakú Kálváriadomb épült, ahová 1802-ben e szoborcsoportot állították (a korábbi helyére). 1959-ben, a kommunista érában útépítés okán lerombolták a Kálváriadombot, és a szoborcsoportot előbb a templom köré, majd Nagyudvarnokra száműzték, s csak a rendszerváltás után került vissza Dunaszerdahelyre. Ma a temetőben áll.
Az 1740-es évektől létező ortodox zsidó temető városunk legrégibb épségben megmaradt temetője (a többit az 1960-as évek elején elpusztították). A szépen gondozott sírok között több helyi rabbi sírját is megtaláljuk, köztük a neves Jehuda Aszád rabbi sírját is.
A katolikus templom mellett álló Szentháromság-oszlopot az egykor városunkat ért, komoly nyomot hagyó járványok csillapodása után emelték, köszönetképpen a járvány elvonulásáért, 1777-ben. Az emlékmű Gönczöl György és Lengyel Erzsébet adománya.
A gyermekek, a kereskedők és a gyógyszerészek védőszentjének városunk híres szülöttje, pókateleki Kondé Miklós püspök (1730–1802) emelt szobrot 1785-ben, amely a katolikus templom bejáratánál található.
A dunaszerdahelyi 48-as emlékmű az egykori forradalmi események előtt tiszteleg – évről évre itt rendezik a városi 1848/49-es emlékünnepségeket. Lipcsey György szobrászművész alkotását 1995. március 15-én avatták fel.
A 2006. október 31-én felavatott, a városháza mellett állított mementóval Dunaszerdahely városa az 1956-os magyar forradalom 50. évfordulóján a diktatúrák áldozatainak állított emléket. Az alkotást Nagy János szobrászművész készítette.
Krisztus születésének 2000., az alkotmányos magyar kereszténység 1000. születésnapjára, valamint a gályarab prédikátorok szabadításának 325. évfordulójára állíttatta a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház. A szobor Nagy János alkotása.
Az 1991 októberében felavatott holokauszt-emlékmű, egy kőtábla-torzó az egykori neológ zsinagóga helyén áll, s az 1944 júniusában elhurcolt többezer dunaszerdahelyi zsidó polgárnak állít emléket.
Szlovákia másodikként felavatott, a romák holokausztjára emlékező mementóját 2006-ban állították fel, nagyszabású ünnepség keretében, a városban működő Romológiai Intézet kezdeményezésére.
A korábban kávéháznak és szállodának épült emeletes házat tulajdonosa, Pleyer Károly szállodás adta el a városvezetésnek 1901-ben. 1902-től a létesítmény emeleti részén voltak találhatóak a községi hivatalok, míg a földszinti részen gyógyszertár üzemelt. Az épület udvarában városi fogdákat és őrszobát alakítottak ki a községi rendőrség részére. Később, az évek múlásával az egyemeletes épületet többször felújították és átalakították, így 1958–59-ben is, amikor hozzáépítéssel bővítették.
Az 1995-ben megkezdett, Makovecz Imre szerinti városarculat-átalakítás részeként az épület ismét változott: bejárata fölé tornyot emeltek. Az így átalakított „új” városháza rövid időn belül Dunaszerdahely városképének meghatározó épületéve, s egyben egyik jelképévé vált.
Dunaszerdahelyen 1914 szeptembere és 1918 novembere között császári és királyi hadifogolytábor működött, főképp orosz foglyokkal. Rényben, Sikabony mellett pedig olasz tiszti hadifogolytábort építették ki.
A foglyok megjelenésével szinte egy időben, 1914. szeptember 18-án már észlelték is a táborban az első kolera-megbetegedést. A város szerencséjére, az állomásparancsnok szigorú intézkedése nyomán a táborból nem csapott ki járvány, azonban kolerában és vérhasban rövid időn belül több száz fogoly vesztette életét. A halottak számára Sikabonyban, a régi temető mellett katonai temetőt létesítettek: maguk a foglyok emelték az ott található görögkeleti kis ortodox kápolnát. A temető bejárata a mai nagyabonyi út felől állt, egy nagy fakapun keresztül lehetett bemenni – a kapu fölött a következő szöveggel: Russ. Kgf. Friedhof / Orosz Hadifogoly Temető.
A tábor története során számos járvány vonult végig lakóin: az említett kolera és vérhas mellett más ragályos betegségek, többek között a tífusz is megjelent, de az 1917–18-től jellemző éhezés is nagy csapást jelentett. 1914 és 1918 között a hadifogoly-temetőbe a levéltári adatok szerint összesen 965 elhunyt orosz, ukrán, olasz, lengyel, magyar, román, szerb, lett, litván, észt, finn hadifoglyot temettek el.
Az 1918. novemberi dunaszerdahelyi fegyverletétel után az addig karban tartott temetőt a katonai hatóságok, majd előbb a helyiek, valamint a cserkészek gondozták, illetve a város hatáskörébe került annak rendben tartása. Az 1938-as csehszlovák kivonulás után a magyar honvédelmi minisztérium felügyelte. 1951. január 1-jével a csehszlovák belügyminisztérium a városi nemzeti tanácsok hatáskörébe utalta a kegyhely felügyeletét, a helyreállítással és karbantartással egyetemben.
A történelem viharai, de a nemtörődömség is keményen megtépázták, s a 20. század végére elhanyagolt és méltatlan hellyé tették a katonai temetőt, ám 2014 fordulatot jelentett „történelme” során, ugyanis Dunaszerdahely város, a Csallóköz-Szerdahelyi Kaszinó 1860 Városvédő Egylet, illetve civilek összefogásával sikerült rendbe tenni, méltó emlékhellyé alakítani azt. S noha a sírokban nyugvók pontos adatfeldolgozása még zajlik, 2014. november 11-én, az I. világháború befejezésének emléknapján a dunaszerdahelyi első világháborús temetőt a város és a civil kezdeményezők átadták Dunaszerdahelynek, Sikabonynak.
Nagy Attila helytörténész
